Két boldog nap 

Két boldog nap, egy szép emlék. 

Azt hiszem, hogy kérek még. 

Ha belenézek a múlt tükrébe, látok képeket, 

Elsuhanó tájakat, kék eget. 

Azután változik a kép, 

De az is olyan szép. 

Lábam remegve visz tova, 

Ahol Te állsz oda. 

S félve a szemedbe nézek, s Te az enyémbe, 

Azt hiszem beértem e révbe. 

Végre! 

Séta, csevej, nevetés, 

Mindez nem kevés. 

Újból vált a tükröm képe, 

Más lép a helyébe. 

A mosoly, a nevetés marad, 

De amerre nézek zöld falak. 

Kivéve mikor a szemedbe nézek, 

S magamról beszélek, 

Vagy én hallgatlak Téged. 

A kék ég már feketébe váltott, 

Megjött vele az éjszaka, 

S az örök barátság maga. 

Éjfélt ütött az óra, 

Így tértünk hát nyugovóra. 

A tükörben újra a nappal az úr, 

S a lelkemben vihar dúl vadul. 

Közel az elválás, hamar itt a pillanat, 

Mikor a szívem a búcsútól megszakad. 

Újabb kép az állomás, 

Mondhatnám, hogy mily csodás, 

De nem az, a szív megszakad, 

A könny kicsordul, 

Mikor a HÉV kerék csikordul. 

Szemeben a fájdalom gyémántjai 

Ragyognak a délutáni fényben, 

Emlékeim tükrében. 

A távolsággal együtt nőtt a fájdalom, 

S ezt a mai napig vállalom. 

Mélyen él bennem az a pillanat, 

Mikor a szívemből egy darab örökre ott maradt. 

                          2009. február 18. 

Szavak és tettek 

Arról beszélnek mit érzek, 

Mikor a szemedbe nézek. 

Elmondják mennyire szeretlek Téged. 

Hiszem, hogy Te is így vagy ezzel, 

Hisz ezt mutatod szóval és tettel. 

Barátságunk örök véget nem ér. 

Nem fújja el a szél, 

Mint az út porát. 

Szívünkben hagyjuk egymás nyomát. 

Én a Te szíved falába karcolom a nevem, 

S, Te a tiédet vésed be nekem. 

Minden pillanattal, szóval, 

S megannyi jóval. 

Mit nekem adtál, 

S ettől örökre a barátom maradtál. 

                            2009. május 13. 

Ha elsodor az élet… 

Ha el is sodor egymástól az élet, 

Ne feledd! 

Én mindig barátként szeretlek Téged. 

Emlékezni fogok mindenre, 

Vigyázok rá, mint a kicsemre. 

S mikor emlékezem, 

Hulló könnyeim nézhetem. 

Minden könnycseppben az arcodat látom, 

S tudom, 

Örökké Te vagy a legjobb barátom. 

                           2009. július 08. 

Nem akarok várni… 

Nem akrok várni, a szükség nagy úr. 

Életemen fáján már kopott a lazúr. 

Későn találtam Rád, 

S messze vagy akkor is, 

Ha úgy érzem bennem élsz. 

Változást hoztál életembe, 

S őszintén néztél a szemembe. 

Szavaidból a szeretet melege áradt, 

Akkor is, hogyha tested, lelked fáradt. 

Hiányolsz, s én is Téged. 

Féltelek a rossztól, s Te is féltesz? 

Gondolsz rám néha nap? 

Én mindig gondolok Rád, 

S szívem megszakad, 

Mert messze vagy. 

Nem mindig tudom mi bánt, 

S vigasztalni se tudlak. 

Talán kívánságom túl vad. 

Látni Téged, hallani hangodat. 

Együtt nevetni jó sokat. 

Látni a mosolyt arcodon, 

Szemedben a csillogást. 

De most csak vér folyik karcodon, 

Mit hagytál szívem falán. 

Igen, talán, 

Lesz még pillanat, 

Mikor valóra válik kívánságom, 

S azt a pillanatot örökké várom. 

De addig is az érzés bennem él, 

S szívem remél. 

Legyen akár forró a nyár, 

Vagy hideg a tél. 

                          2009. július 28. 

Te más vagy 

Te más vagy, 

Jobb tökéletesebb, mint az átlag. 

Mit nekem az a pár nap, 

Hét, hónap vagy év. 

Nem csökken a hév. 

A gondolat, az érzés megmarad. 

S nem emelek többé falat. 

Te ledöntötted, 

S megszabadítottál láncaimtól, 

A bennem élő félelemetől, 

Saját magamtól. 

Rabigában éltem, 

Félelmeim rabja voltam, 

Magamba zuhantam holtan. 

Bár félelmeim még néha rám találnak, 

De nem vetnek alá rabságnak. 

Annyi erőt kaptam Tetőled 

-Még, ha nem is hallok most felőled - 

Hogy a félemeimmel szembenézve, 

Optimistán tekintek a jövőmre végre. 

Érte hálát rebegek, 

S ily kedves lényt, mint Te 

Soha el nem feledek. 

                      2009. szeptember 19. 

Emlékszel? 

Emlékszel, mit mondtam egyszer rég? 

Ha lesz kinek megfogd a kezét, 

Én elengedem a Tiéd. 

Bár szívemet a fájdalom ezer darabra tépi szét. 

Hát úgy néz ki eljött az a pillanat, 

S bár szívem majd megszakad, 

De a Tiéd már szabad. 

Ám a szeretet, mi bennem él örökre megmarad. 

Ugyanolyan erősen, vagy tán még jobban. 

Mint abban az őszinte, tiszta pillanatban. 

Mikor a szíved egy részét kölcsönbe kaptam. 

Az enyém egy darabja, melynek falán 

Képmásod örökre megmarad talán, 

Másé soha nem lesz. 

Könnyektől párás tekinttel ígérem meg ezt. 

Sírok, bár e könnyek egy része örömmel teli, 

S egy halvány mosoly most el is fedi. 

Szemed, s szíved boldogságtól ragyog, 

Ez az mitől, én is boldog vagyok. 

Nekem az a boldogság, ha Téged nevetni látlak, 

S nem kívánok jobb életet senki másnak. 

Barátok vagyunk, s ez nem változik, 

S tudom szívem nem hiába álmodik. 

Boldog lesz egyszer az életed, 

S remélem emlékem el nem feleded. 

                         2009. október 26. 

Fájdalom párna 

Párnám fájdalommal töltve. 

Szívem, lelkem meggyötörve. 

Fekszem a sötétben. 

Úgy érzem fölében 

Kerekedik az az érzés, 

Hogy miért gondolom azt: 

“Olyanok vagyunk, mint a borsó meg a héjja.” 

Ez nem egy intő példa. 

Mély tiszta érzelem, 

Ez után kap két kezem. 

De csak levegőt érint. 

Csak káprázat, és mint 

Szellemkép lebeg, 

Mi a múltban lehet, 

S vágyakozó elmém 

Vetíti elém. 

Baráti érzés csupán, 

De oly erős, mi azután 

Is, hogy a messzi távolban elváltunk, 

Bennem él, 

El nem múlik soha, 

Akár milyen sötét is ez a szoba. 

                        2010. január 22.

Hétköznapok  sötétje

Hétköznapok sötétje vesz körül,

A mindennapok homálya,

Szabad lelkem rabigája.

De van egy érzés, egy gondolat,

Mi bennem örökre nyomott hagy.

Messzi túl az üveghegyen,

Túl hetedhét tengeren,

Él egy kis legény,

Kinek barátja lettem én.

Gondol rám, s szíve szeret,

Ennyi amit onnan tehet.

A távolság nagy, de a lélek összeköt.

Ez vigasztal e sötét felleg mögött.

Mikor ragyogó szeme emlékeimből rámtekint,

Boldog vagyok megint.

A homály oszladozni látszik,

Mikor képzeletem velem játszik.

De így már a rabiga is könnyebb.

Szememből peregnek keserédes könnyek.

Keserű, mert nem vagy velem minden pillanatban,

Nem tudom titkaimat a füledbe súgni,

Ha bánt az élet Hozzád bújni,

Fejemet válladra hajtva megnyugodni.

S nem tudom ezt viszonozni.

Édes, mert tudom, hogy vagy,

És szíved - lelked cserben sosem hagy.

S, mert a szép emlék örökre megmarad.

                           2010. június 16.

Ezer nyár...ezer élet

Ezer nyár és ezer élet

Mind kevés lesz elfeledni Téged,

Mert Te vagy a legjobb barátom,

S ez nem álom.

Szeretlek, s mindig is foglak.

Még, ha földi perceim el is fogynak.

A szeretet irántad akkor is bennem él,

Mikor hamvaimat sodorja a szél.

                           2010. június 25.