Önző világ

- Az új Messiás eljövetele -

 

Egyedül vagyok.

Ez az egyszerű,

Száraz igazság.

Ahogy ez a

Korcs társadalom

Elhagy, az gazság.

Velem

Rosszul bánik a

Tündér,

Aki annyi jót mér

Másnak,

S ze a más

Csak az elfajzott,

Rideg világ,

Amiből engem

Kizárnak,

Hogy társa legyek a

Halálnak.

Mert az élet

Nem fogad gyermekének,

Kiebrudal abból a világból,

Mit minden boldogtalan

Gyászol.

Nincs már Betlehemi jászól,

Hogy az új Megváltót, a Messiást

Befogadná.

Ha el is jönne a gyermek,

Menedéket e világban

Sem a szülők, sem ő

Nem lelnek.

Üldözik majd sokan,

Mint elődjét Jézust,

Nem tarthat ő sem sokáig

Tanító kurzust.

Hiába tanítana

Szépre, jóra Téged

- Te kegyetlen világ! -

Úgy is elítéled.

Nem adsz neki esélyt,

Ahogy nekem sem adtál.

Próbáltam az lenni,

Amivé tenni akartál,

De kitagadtál.

Ez a sorsa annak,

Ki nem lesz híve

A rosszat prédikáló papnak.

Ha más vagy,

Nem olyan, amilyennek

E világ akar,

annyi az életed,

Mint egy kalap,

A mi tudod, hogy

Mit takar.

                1995. november 12.

 

Senkinek semmije I

 

Senkinek semmije

Ez a nevem,

S magányos a szívem.

Akit szeretk, az

Nem szeret viszont,

Hanem ennek ellentétét

Érzi, iszonyt.

Elszigetelten élek a világtól,

Ha beteg vagyok

Nincs aki ápol.

Magány gyötör,

S nemsoká' megöl

A bánat,

S nincs egy lélek sem,

Aki ebből kirángat.

 

                1995. november 14.

 

Senkinek semmije II

 

Én senkinek semmije,

Te istennek gyermeke.

Téged körül rajong,

Ölel, csókol a világ,

S elönt a sok virág,

Mit neked szednek

A réten,

Minden napon, sorba,

Szépen.

De én, akit elhanyagol,

Át egyszer sem karol,

S ellök magától e világ,

Mit tegyek?

Öngyilkos legyek?

Tán az mindent megold.

Már nem lesz boldogtalanabb

A holt,

Mint volt

Életében.

Én még fiatal vagyok,

De tudom egyszer

- Nem is olyan soká' -

Majd meghalok.

Talán önkézzel vetek véget

A létnek,

Miben elégnek a

Szép gondolatok.

E földön én

Nem maradhatok,

Mert boldogtalan vagyok.

Tudom, hogy csak Ti

Sírontúli

Lények

Értetek meg igazán.

Érzem, hogy nekem is

Ott a hazám.

 

                1995. november 14.

 

Senkinek semmije III

 

Senkinek semmije,

Gyermektelen Isten.

Nem lehet elvárni,

Hogy a Földre tekintsen.

Haragszik Ő az emberekre,

De mosolyogva teint

Minden újszülöttre.

Mert angyaloknak tartja őket,

De ördögöknek a szülőket.

 

                1996. március 5.

 

Öngyilkosság

 

Ha nem sikerült,

Megpróbálod újra,

Gondolva a fájó

Múltra.

Sírva teszed meg azt,

Mi átsegít a másvilágra.

Csak egy kés az artériába,

S átkerültél oda,

Hova kerül minden tétova,

Kit a szerelem,

S boldogság oltárán,

Megcsömörlött áldozatként

Bemutatni kíván

Ez a hívság hű

Világ.

Lelekd csak ennyit kiált:

"Áldozat! Újabb áldozat!

Részedül jut a kárhozat!"

Ez volt, néma szavad,

S lelked már szabad.

Felülről nézi e

Torz világot,

Mi annyit ártott

Egy gyönge testnek,

Mit most egyre lesnek,

Értetlenül, érzéketlenül,

Kiktől testedis lelked is

Örökre messze kerül.

A végtelen űrbe repül,

S parányi pontként kering

A nagy űrben,

Ahol sose lesz zűrben.

 

                1995. november 27.

 

A Drog

 

Belököd az adagot.

Úgy érzed,

Biztosan akarod,

S mikor véred

Elönté az anyag

Hasis, kokain adag,

Bátornak és erősnek

Érzed magad.

Repülni akarsz,

Úrrá lenni a légen,

Mit nem tudtál

Megtenni ébren.

Színes képzetek,

Torz ábrándok,

Ez az mit

Látnátok.

Borzalom, félelem,

Ilyen az érzelem,

Ha a hatás megszűnik.

Tested Földre ereszkedik,

S újra annak érzed magad,

Ami valójában vagy,

Gyenge, s félénk,

É hagyod rábeszélni

Magad

- Mert kell egy újabb adag -

A lopásra, gyilkolásra.

Nem gondoslz többé

Az anyádra.

Elhagyod otthonod,

S csak a napot lopod.

Azzal töltöd életed,

Hogy a Drog hatását

Élvezed,És, ha elmúlt

Mindent megteszel,

Míg egy újabb adagot

Veszel.

Fiatalok,

Hallgassatok Rám!

Ha így folytatjátok

Tönkre megy a hazám,

s a Ti hazátok.

Ezért csak a jó utat

Válasszátok!

Boldogabb lesz hazátok,

S megszűnik az átok.

 

                1995. november 26.

 

Szeretlek...

 

Szeretlek még mindig,

Nem tehetek róla.

Nem tudlak elfelejteni

Egyetlen egy szóra.

Idő kell míg megteszem,

S végleg elfelejthetem

Mindazt, ami hozzád köt.

S szíven bök

Egy tőr,

Mi kínoz, s meggyötör.

Ez a fájdalom áthatol

Időn, téren,

Hogy ne nyugodjak békében.

 

                1995. december 14.

 

A szó elszáll..

 

A szó elszáll,

De az érzés megmarad.

Érzed belül,

s folyton megharap,

Mar rág, éget,

Te szenvedsz egyre,

S nem számíthatsz kegyelemre.

 

Szenvedsz amíg élsz,

Csak szenvedsz és kész.

Mindenki megrugdos

Kéjes vigyorok közepette,

S nem számíthatsz

Kegyelemre.

 

                1995. december 20.

 

Miért?

 

Miért kell engem kigúnyolni?

Miért kell engem utálni?

Miért nem lehet kivárni,

Míg megismernek igazán?

Miért ítélnek el a

Külsőm után?

Most már tudom, valójában

Ott a hazám a túlvilágban!

Számomra nincs hely a Földön!

Olyan az élet, mint a börtön,

S a testem a rács!

Az undorító, mocskos, nyirkos!

Azért lesz öngyilkos,

Hogy tiszta lelkem szabad legyen,

De addig boldogtalan a szívem!

 

                1995. december 25.